Minden úgy kezdődött, hogy Márkó szereti az állatokat. (Márkó 9 éves, és mint apukája nagyon jó fej kiskölöknek tartom.) Úgy gondoltam tehát, hogy a macskát nem szeretem, a hörcsögnek a szagát nem bírom, a kutya kiszökik, akkor talán legyenek inkább halak. Elmentünk a Galapagos-ba, és minden előzetes ismeret nélkül nekiálltunk vásárolni. Az eladó meg alig győzött lebeszélni arról, hogy mindent megvegyünk. No itt ütött szöget először a fejembe néhány gondolat.
1. Ez nem az a hobby ahol eszetlenül lehet nekiesni a dolgoknak, és el kell kezdeni egy kicsit olvasgatni.
2. Szeretem azt a boltot, ahol az eladó arról kezd el beszélni, hogy mit NE vegyek meg. Úgy érzem, hogy ilyenkor nem is egy kereskedővel állok szembe, hanem valami elhivatott személlyel, akinek fáj minden darabot eladni a boltjából, mert annyira a szívéhez nőtt. Aztán persze odaadja a végén, de csak akkor amikor meggyőződött róla, hogy jó helyre került
Hal nélkül jöttünk haza. Nagy bánat volt ez nekünk, mert lelki szemeink előtt már az esti díszkivilágításban önfeledten pancsoló halak látványa volt. Vettünk azért egy csomó mindent, amit azóta sem bántunk meg:
- egy bruttó 96 literes akváriumot fekete műanyag tetővel, világítással belső szűrővel, hálóval, fűtéssel
- egy szép nagy vasfát
- aljzatnak jó sok apró kavicsot
- egy szép követ
- 5 tő növényt, mindenféle tudatosság nélkül, amelyik tetszett
Itthon aztán mosás, suvickolás, vasfa főzés, beszerelés, növényültetés, berendezés következett. Majd néztük három napig az üres akváriumot. Az első nap nem történt semmi. A második nap a víz olyan zavaros lett, hogy alig lehetett átlátni rajta, a harmadik napra meg letisztult és szép átlátszó vizünk keletkezett. El is mentünk a negyedik nap halakat venni. A tudatosság itt is hiányzott, és jórészt a szinük alapján válogattuk ösze a lakókat. 20 db neon, 4 black molly, 4 platti, 4 bécsi xipho, 4 panda páncélosharcsa alkották a kezdő csapatot.
Egy órás szoktatás után halak a medencében, és az első meglepetés ott ért bennünket, hogy milyen hamarhozzászoktak az új környezethez. Percek alatt belakták az akváriumot.
Egy héttel később nyaralni indultunk. Az indulás előtti napon úgy gondoltam, hogy elvégzem az első vízcserét. Annyit már utánaolvastam, hogy a cserélendő víznek meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, ezért a Tesco-ban vettem gazdaságos ioncserélt vizet, aminek a flakonján rajta volt, hogy akváriumban is használható. Bruttó 20% (nettó kb. 25%) vízcserét csináltam + szűrőtisztítás + aljzat takarítás. Délutánra azt vettük észre, hogy a Black Molly-k testén fehér elszineződés jelenik meg. Rendesen megijedtünk, és kivettüük őket a medencéből, majd egy barátunkhoz szállítottuk egy jó nagy befőttesüvegben, és meg is kértük őt arra, hogy távollétünkben vigyázzon a halainkra. A nyaralás végére elpusztultak a Xipho-k és két Platti, de a befőttesüvegben lakó Black Molly-k egészségesek voltak. Visszatettük hát őket a nagy medencébe, ettől másnap reggelre ők is jobblétre szenderedtek.
Ez volt az a pont, amikor elkezdtünk olvasni. Először csak az interneten, majd kölcsönkaptuk (később megvettük) a Zsilinszky könyvet, és úgy döntöttünk, hogy valamit nagyon elszúrtunk, kezdjük hát előről az egészet. A medencében teljes vízcsere, aljzatfőzés takarítás, szűrő beindítás, halak visszatétele. Azóta nem fordult elő halpusztulás (kivéve egy rózsalazacot, de erről majd később.) A pusztulás is hozott némi tapasztalatot. Ha pesszimistán nézem, akkor azt, hogy az elevenszülők nem bírják a Teso-s vizet, ha optimistán, akkor meg azt, hogy a neonok meg a harcsák nagyon is bírják. Mindenesetre azóta nem használunk ilyet, ha szükség van lágy vízre akkor ma már előállítjuk magunknak.
Következett az újratelepítés. A megmaradt halak szépek egészségesek voltak, csak szerettünk volna pótolni az elveszetteket. Így került a medencébe 4 fekete tetra, két rózsalazac és három dánió. Bizony ezek az utóbbiak nem illenek a sorba, de erről majd a kereskedőknél beszámolok. Ma már megbékéltünk velük. Két anci és két algaevő ponty kavarodott még a társasághoz, róluk majd az algás történetben esik szó.
